A migráció témája mindent vitt az osztrák választáson

Új Egyenlőség - En podkast av Új Egyenlőség

2024. szeptember 29-én tartották a parlamenti választásokat Ausztriában, ahol a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) végzett az első helyen. Az Új Egyenlőség e heti podcastjában Bíró-Nagy András kollégánk Győri Gáborral, a Policy Solutions vezető elemzőjével beszélgetett a Szabadságpárt győzelmének okairól és a lehetséges kormányalakítási forgatókönyvekről. Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) győzelmével a II. világháború óta először nyert szélsőjobboldali erő Ausztriában a parlamenti választásokon. A második helyet szerezte csak meg az eddig kormányzó jobbközép Osztrák Néppárt (ÖVP), és a harmadik helyen futottak be a korábban meghatározó szociáldemokraták (SPÖ). Bejutott még a parlamentbe a liberális NEOS és az Osztrák Zöld Párt is. Győri Gábor szerint a Szabadságpárt győzelmének hátterében leginkább az állhat, hogy a kampányban erőteljesen a migráció témája került a középpontba, az FPÖ pedig a bevándorlás jelentős visszaszorítását ígérte. A bevándorlás témájának megerősödése annak köszönhető, hogy az osztrák társadalomban egyre inkább kiütköznek a bevándorlók integrációjának nehézségei, emellett fontos problémaként jelenik meg a szociális segélyek elérhetősége a menekültek számára. Ezt csak tovább erősítette a tervezett terrortámadás híre Taylor Swift koncertjén. Győri Gábor kifejtette, hogy a migráció témájának előretörését a magas infláció miatt kibontakozó megélhetési nyomás is segítette, hiszen a szavazók egy része a jövedelmi és szociális szorongását is a bevándorlókra vetítette ki. A Policy Solutions vezető elemzője szerint az FPÖ győzelmét az is támogatta, hogy a párt az oltásellenes szavazók felé is nyitott volt, és az orosz-ukrán háború kérdésében az oroszokkal megértőbb álláspontot vett fel. A választások eredményei azt mutatják, hogy a munkásosztály pártja a Szabadságpárt lett, s a szociáldemokraták meggyengültek a hagyományos bázisukban. Az SPÖ hiába próbálkozott egy erősen baloldali programmal és a vagyonadó bevezetésének ígéretével, mégis az FPÖ tudta becsatornázni a megélhetési kihívásokból fakadó félelmeket. A Szabadságpárt fő bázisát a vidéki szavazók adják, a párt kevésbé népszerű a nagyvárosokban, ezzel illeszkedve az európai tendenciákhoz. Győri Gábor nagy átalakulásként értékelte, hogy első alkalommal volt a Szabadságpárt szavazói között hasonló a nők és a férfiak aránya, eddig ugyanis túlsúlyban voltak a férfi szimpatizánsok. Szerinte ez is megerősíti, hogy az FPÖ az osztrák politikai paletta meghatározó szereplőjévé vált. A Szabadságpárt győzelme viszont nem jelenti automatikusan, hogy szélsőjobboldali kormánya lesz Ausztriának. A kormányalakítási tárgyalások ugyanis még sokáig elhúzódhatnak. Győri Gábor rámutatott, hogy akár az is elképzelhető, hogy karácsonyig sem tud összeállni az új osztrák kormány. Jelenleg két kormányalakítási forgatókönyv létezik. Az egyik szerint az Osztrák Néppárt összefog a Szabadságpárttal, amelynek ideológiai akadályai nem lennének, hiszen a Néppárt már jelezte, hogy kész egy ilyen koalícióra. A fő problémát a személyi kérdések jelentik, ugyanis Karl Nehammer, az Osztrák Néppárt vezetője kizárta, hogy együtt kormányozna a Szabadságpárt kancellárjelöltjével, Herbert Kickllel, annak szélsőséges nézetei miatt. Az eddigiek alapján, viszont nem úgy tűnik, hogy a győztes Kickl visszalépne egy másik kancellárjelölt javára, még ha személye az osztrák társadalomban kevéssé is népszerű. Győri Gábor szerint a második, és egyben a valószínűbb forgatókönyv az, hogy az Osztrák Néppárt a szociáldemokratákkal és a NEOS-szal fogna össze egy ideológiailag sokszínűbb kormánykoalíciót létrehozva, kizárva a győztes szélsőjobboldalt a hatalomból. Erre a koalícióra mindhárom szereplő nyitott lenne, az ideológiai különbségek ugyanakkor nehezíthetik a kormányalakítást, s az sem kizárt, hogy egy ilyen lépés hosszabb távon csak erősítené a szélsőjobb pozícióját. Ahogy Győri Gábor rámutatott, a választások egyik érdekes eredménye, hogy bár a Szabadságpárt lett a győztes, az Osztrák Néppárt került a mérleg nyelve pozíciójába, így megkerülhetetlenné vált a kormányalakításban.