Tolerancia - megtűrt elfogadás

A tolerancia olyan gyakran használt fogalom, ami gyakori felemlegetése ellenére - vagy éppen annak folytán - sem teljesen tisztázott jelentésű. Mi következik abból, ha elvárjuk, követlejük, megtagadjuk, vagy kikényszerítjük? Miközben a tolerancia meglétét pozitív jelenségként szokás értelmezni, és a liberális demokráciák kritikusai, túlzott, vagy öngyilkos toleranciáról is szeretnek beszélni, társadalmi párbeszédekben történő használata mégis rögtön megmutatja, hogy egyáltalán nem problémamentes fogalom. Eleve kvázi hatalmi különbséget teremt a toleráló és tolerált között. Ebből viszont az következik, hogy az lehet toleráns, aki magasabb státusszal és privilégiumokkal rendelkezik. Ebben az esetben a státusszal és privilégiumokkal nem rendelkezők nem lehetnek toleránsak? Vagy inkább elvárható-e a sebezhetőbb pozícióban lévőtől, hogy tolerálja a felette kulturális elnyomást gyakorlót? Felmerül a kérdés, hogy ki szeretne tolerált lenni, akár mint személy vagy csoport?   Társadalmi célú felhívás: a kettővel ezelőtti műsorban, ahol Horváth Aladár volt a vendégünk beszéltünk egy kovácsvágási családról, akiktől elvették mind az öt gyereküket a lakhatási feltételek elégtelensége miatt. Nekik gyűjtenek Aladárék, hogy a lakás elkészüljön lehetőleg még ebben az évben. Itt lehet támogatni őket: https://adjukossze.hu/adomanygyujtes/allami-gondozasbol-sajat-otthonba-3372   Tracklista: 01. trabant - Ragaszthatatlan Szív (kezdődött: 01:00:16)